nyílászáró

Vannak olyan tárgyak, amelyeket a XXI. században nap, mint nap reflexszerűen használ az emberiség, ellenben ezt a régi időkben, több száz évvel ezelőtt nem tehette meg. Jelen esetben nem korunk modern technikai vívmányai kerülnek előtérbe, hanem egy annyira egyszerű cselekvés, mint egy ablak vagy egy ajtó kinyitása. Az időjárási viszontagságok elől, ragadózók, csúszómászók, bogarak és még temérdek dolog elleni ösztönös védekező mechanizmus. A nyílászáró, mint használati tárgy csak részlegesen jelent meg ekkor, de története egészen visszanyúl az ókorba.

Az ezt megelőző korszakban is megjelent a nyílászáró elődje egy tüzelőnyílás az építmény tetején, vagy falán, amely fűtésnél biztosította a füst elvezetését és a jobb minőségű levegőt. A szellőzés mellet a fény beengedése is fontos volt, hogy a rideg, sötét helységet kellemesebb, élhetőbb környezetté tegye. Nyilvánvalóan változtatást kellett eszközölni,mivel a por, az eső és a rovarok ellen nem nyújtott védelmet.

Ezt egy sima redőnyszerű szerkezettel próbálták orvosolni, de ez sem bizonyult hatékony megoldásnak. A rómaiaknál már a VI. században megalkották az üveg ablakot, amely rengeteg építészeti stílus jellegzetes jegyévé tudott válni, mint korabeli nyílászáró. Lakóházakban a XII. században, Ázsiában olajos lapokkal fedték az ablakokat, ellenben a tehetősebb családok körében ólomba foglalt apróbb méretű üveglapokat raktak.nyílászáró

A XIV. és XV. században már elterjedtebb volt az ilyesfajta nyílászáró, azonban példának okáért Bécsben is rengeteg üvegtelen ablak volt, ahol szimpla ablaknyíláshoz erősített szőnyegek próbáltak defenzívát biztosítani otthonuknak a középkor egyszerű emberei. 1950 után már világszerte elterjedt a napjainkban is sok helyen használt nyílászáró. A választék manapság ilyen szempontból majdnem végtelen. Érthető ez a színre, anyagra, méretre, típusra, és üveg vastagságra egyaránt, sőt a légáteresztés mértékét is megszabhatjuk. Nyílászáró szaküzletek az ország bármely pontján megtalálhatóak, ami már teljesen megszokott.